Senki sem tudja, hogyan került öt ártatlan, tehetetlen kiscica az út szélére az éjszaka közepén, Ontario fagyos telén. Azt azonban mindenki tudja, hogy a cicák soha nem élték volna túl a fagyos éjszakát, ha nincs új legjobb barátjuk.
Egy kóbor kutya valahogy rábukkant az öt cicára, és ösztönösen felismerte szörnyű helyzetüket. A kétéves kutya, aki maga is alig volt felnőtt, átvette az irányítást, és a kicsik köré gömbölyödött abban a reményben, hogy megosztja velük testhőjét, és életben tartja őket.
A nő félreállt, és óvatosan megközelítette a kutyát, hogy felfedezze, hogy a testével alkotott C-alakban öt kis koromfekete kiscica fészkelte be magát. A kutya megpróbálta a kicsiket a szörnyű időjárás elől óvni.
A jó szamaritánus kapcsolatba lépett a helyi Kisállat és Vadvilág Mentőszolgálattal, és egy állatfelügyelő érkezett, aki gyengéden kimentette a kutyát és a kiscicákat, és meleg menhelyre vitte őket. Az ott dolgozók el sem hitték, hogy a kutya mennyire védelmezővé vált a kiscicák iránt. Nem voltak benne biztosak, hogy ismerte-e már korábban a cicákat, de mindenki számára egyértelmű volt, hogy az életben maradásért folytatott közös küzdelem során összekovácsolódtak.
“Ez igazán szívmelengető! Nagyon hideg éjszaka volt, így ezeknek a cicáknak nagyon nehéz lett volna túlélniük.”
A menhely munkatársai Serenitynek nevezték el a szerető kutyust, akit először ivartalanítani kellett, mielőtt örökbe fogadhatták volna. A kiscicákat először bolha- és féregfertőzés ellen kezelték, és amint elég idősek lesznek, készen állnak az örökbefogadásra.
A kedves és együttérző Serenity rajongói azt remélték, hogy a kölyköt és a cicáit együtt fogadhatják örökbe, de a jószívű Serenityt nem akarják olyan sokáig a menhelyen tartani. A Facebookon írták meg Serenity szemszögéből, hogy mennyire fontos lenne, hogy minél előbb hazamehessen.
“Ha megvárnák, hogy a cicák készen legyenek, az azt jelentené, hogy néhány hónapig nem kapnám meg az örök családomat. A személyzetnek mindig az a célja, hogy a kutyák minél hamarabb kikerüljenek a menhelyi környezetből és örök otthonaikba kerüljenek. A nap végén csak örülök, hogy a cicák velem együtt találtak rám, és most békésen pihennek egy meleg nevelőotthonban, ahelyett, hogy kint a hidegben pihennének.”
Hogy enyhítsék Serenity esetleges elszakadását a cicáktól, a menhely munkatársai arra biztatják, hogy rendszeresen látogassa meg a kicsiket, és nyugtassák őt, hogy sokkal jobban vannak.
Serenity imádta meglátogatni a cicababáit, csak azért, hogy ellenőrizze a fejlődésüket és megbizonyosodjon arról, hogy jól vannak. Ma azonban azzal van elfoglalva, hogy megszokja új otthonát.
Serenity történetét világszerte megosztották, és a menhely munkatársai megdöbbentek, milyen sokan jelentkeztek örökbefogadásra. Remélik, hogy Serenity története felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy sok csodálatos háziállat vár a menhelyeken a végleges családjára, mint ahogyan a csodálatos Serenity is várta a varázslatos “megmenekülésének” napjáig.