Valószínűleg hallotta már a mondást: “Ki mentett meg kit?”, amikor háziállatok örökbefogadásáról van szó.
De egy háborús veterán számára ez a mondat teljesen új értelmet nyert, amikor egy kóbor macska szó szerint megmentette az életét.
Ismerje meg Josh Marino őrmestert, egy bátor katonát, aki nem csak fizikai sebhelyekkel tért vissza Irakból.
Traumatikus agysérüléssel és súlyos PTSD-vel küzdött.
Az érzelmi teher annyira nyomasztó volt, hogy az életének végét fontolgatta.
Marino saját szavaival élve azt mondta: “Nem akartam ezzel tovább foglalkozni”
“Elővettem az egyik késemet. Írtam egy levelet a számítógépemen, és kimentem, hogy rágyújtsak egy utolsó cigarettára.”
Éppen amikor egy visszafordíthatatlan döntést készült meghozni, egy életét megváltoztató pillanat következett be.
Halk hangot hallott a kaszárnyája előtt a kansasi Fort Rileyban.
Ez a hang egy halk “nyávogás” volt, a remény hívása, amely nemcsak az ő életét változtatta meg, hanem számtalan másikat is inspirált.
A bokrok közül előbukkant egy apró fekete-fehér cica.
“Csak odasétált, és elkezdett a lábamhoz dörgölődni, és hagyta, hogy megsimogassam.
Sírva fakadtam, könnyekben törtem ki” – emlékszik vissza Marino a Josh & Scout, a Mutual Rescue című kisfilmjében.
“Talán tudta, hogy van valami, amivel nem tudok megbirkózni.”
Ettől a pillanattól kezdve Marino megújult céltudatosságot érzett.
Azt mondta: “Nem gondoltam többé a saját problémáimra, és elkezdtem az ő problémáira gondolni, és arra, hogy mit tudnék tenni, hogy segítsek neki”
A ma már Scoutnak nevezett cica megtanította Marinót a kölcsönös törődés és együttérzés erejére.
Marino elkezdte naponta etetni Scoutot, és ezzel megbonthatatlan kötelék alakult ki közöttük.
De aztán Scout eltűnt, és Marino összetört szívvel távozott.
Az élet ment tovább, és Marino még randizni is kezdett.
Scout pozitív hatásának hatására barátnőjével úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy macskát.
Az örökbefogadási eseményen csodálatos találkozás történt.
“Egyszer csak egy kis fekete-fehér mancs lövellt ki a ládából, és elkezdett a bal karomra csapni” – meséli Marino.
“Kinyitottam a ketrecet, kihúztam, és szorosan fogtam.”
Marino gondolkodás nélkül örökbe fogadta Scoutot, ezzel hivatalossá téve barátságukat.
Cserkész jelenléte arra inspirálta Marinót, hogy teljesen megváltoztassa az életét.
Egészségesebben kezdett táplálkozni, leszokott a dohányzásról, és még felsőfokú tanulmányokat is folytatott.
Végül feleségül vette a barátnőjét, Beckyt, és munkát kapott a rokkant veteránok tanácsadásában.
Most Marino megosztja felemelő történetét más veteránokkal, hangsúlyozva: “Véleményem szerint az igazi férfiak szeretik a macskákat”
Milyen hihetetlenül megható történet, lásd alább!
Kérjük, MEGOSZTÁS ezt barátaiddal és családoddal.