Ella egyáltalán nem tudta, hogy egy kamera követi minden mozdulatát. Az igazság az, hogy a perui San Miguelben az út szélén, ahol éppen vezetett, egy kóbor kutya volt, ezért nem habozott azonnal megállni.
A kutyának csak egy darab kartonpapír volt, amin feküdt. Nem hagyhatta figyelmen kívül a segélykiáltásait, étel és ital nélkül volt, így ha nem áll meg segíteni neki, valószínűleg meg voltak számlálva a napjai.
Egy forgalmas sugárúton haladt, mégis képes volt észrevenni a rászoruló kutyust. Az első dolga volt, amikor kiszállt az autóból, hogy helyet csináljon a hátsó ülésen hogy a kutya gond nélkül be tudjon szállni.
Mivel a kiskutya az út túloldalán volt, át kellett mennie az úton, hogy közel kerüljön. A rémült arca volt az, ami a legnagyobb benyomást tette ráde úgy is nézett ki, mintha arra várna, hogy valaki jó szívvel irányítsa a figyelmét arra, hogy hol van.
Mindig lesz egy kérdés, amelynek a válasza még hiányzik milyen érzésekkel rendelkezhet az, aki képes egy élőlényt ennyi eshetőségnek kitenni azzal, hogy otthagyja annak a kárára, hogy mi történhet vele az utcán?
A történet főszereplője óvatosan közeledett, amíg a kutya biztonságban érezte magát, majd odament, hogy megnézze, milyen állapotban van, a kezét a kutya fejére tette, és az megnyugodott és magabiztos lett.
Attól a pillanattól kezdve a kutya tudta, hogy biztos kezekben vanígy a legcsekélyebb ellenállást sem tanúsított, amikor a videón látható nő a karjába vette és a kocsijához vitte.
Ezt a történetet a nemes asszony tudta nélkül videóra vették, mindazok tanulságára, akik esetleg hallották ezt a történetet. És bár ennek a történetnek a vége ismeretlen, a legvalószínűbb az, hogy az a nap örökre megváltoztatta ennek az állatnak az életéte.