Mielőtt gyermeke született, a Dániában született Laerke úgy gondolta, hogy a varjak nem tudnak szeretetet kifejezni.
De mindez megváltozott, amikor megszületett a gyermeke.
Ez a szívmelengető történet a bizonyíték arra, hogy a barátság nem ismer határokat, és néha a legvalószínűtlenebb helyekről – vagy ebben az esetben állatoktól – eredhet.
Laerke lakásában egy fekete-fehér hollóhátas ül a háztető szélén.
A többi vadmadárral ellentétben nem véletlenül lófrál itt.
Egy busz gördül le az úton, és megáll a ház előtt. A madár tekintete a buszra szegeződik, majd egy egészen konkrét utasra.
Otto, Laerke fia kiugrik a busz ajtajából. A holló veszi a jelszót, és elrepül, méghozzá a legjobb barátja felé.
Lehet, hogy egyesek számára furcsának tűnik, de Laerke számára ez mindennapos dolog.
Imádja látni, ahogy a fia összebarátkozik egy érdekes varjúval, akit Russellnek neveztek el. Ez csak egy kis betekintés a duó mindennapjaiba.
Egyes napokon Russell türelmesen várta, hogy a kisfiú kijöjjön játszani.
Amikor ez megtörténik, Russell elrepül, és a közeli foltokra ül, vagy Ottó mellé ugrál.
Otto biciklizni megy, Russell pedig csatlakozik a mókához. Amikor Otto bent van, a varjú az üvegajtó előtt áll.
Ők ketten mindig is elválaszthatatlanok voltak, de Laerke azt is hozzátette, hogy soha nem hagyja őket felügyelet nélkül.
Az egész akkor kezdődött, amikor Russell megkörnyékezte Laerke barátját.
Akkoriban a varjú sovány volt és éhes. Először azt hitték, hogy a madár csak azért van kint, hogy kifújja magát. De végül Russell maradt.
Felhívták az állatvédőket és egy vadállat-rehabilitációs irodát, de “sajnos” senki sem volt elérhető, aki befogadta volna a madarat.
A pár úgy döntött, hogy beviszik a madarat a házba, és ápolják, hogy újra egészséges legyen.
Nem vártak semmit cserébe, de Russellnek más tervei voltak.
Miután felépült, Russell úgy döntött, hogy a környéken marad. Még ha a házaspár meg is mentette, Otto iránt különös érdeklődést mutatott.
Laerke elmondta, hogy Russell csak Ottónak engedte meg, hogy megsimogassa. Amikor megteszi, a madár csak elugrik, hogy elkerülje az érintését. Ez aztán a kivételezés!
View this post on Instagram
“Ő ment, és leült a kanapéra tévét nézni Ottóval” Megosztotta a The Dodóval: “Szerintem egyszerűen csak szeret Ottóval lógni”
Mások is így gondolják!
“A leglenyűgözőbb az, hogy Otto milyen gyorsan megtanult óvatos és gyengéd lenni a madárral.” Egy kommentelő szerint: “Így kell egy fiút kedvességre nevelni”
View this post on Instagram
“Soha nem gondoltam volna, hogy egy kisfiú legjobb barátja lehet egy varjú, de most már látom. Ez a barátság egyszerűen annyira csodálatos és szívből jövő.” Mondta egy másik.
Valóban, Otto és Russell olyanok, mint két borsó egy hüvelyben, eltekintve a tollaktól.
“A hollók, mint a varjak és a hollók, körülbelül olyan okosak, mint egy 7 éves ember, és mindig emlékeznek arra, ha kedveskedsz nekik.” Egy másik magyarázata szerint: “Mindig megpróbálják meghálálni a kedvességet”
Nézd meg, hogyan lett egy varjú és egy kisbaba legjobb barátok az alábbi videóra kattintva!
Kérjük MEGOSZTÁS ezt barátaiddal és családoddal.