A szelíd, de félénk természetükről ismert szarvasok néha meglepnek minket kíváncsiságukkal.
Pontosan ez volt a helyzet, amikor egy kisbaba kiáltása felkeltette egy közeli szarvas figyelmét, és arra késztette, hogy közelebb jöjjön, hogy jobban megnézze.
Ez az eset jól mutatja az őzek ösztönös viselkedését, amely gyakran megfigyelhető az állatvilágban, ahol a segélykiáltás nem marad észrevétlen.
A szóban forgó szarvas, egy kecses nőstény, a kisbaba sírásának hangjára vonzódott.
A nőstény szarvasok, vagy őzek, erős anyai ösztöneikről ismertek.
Általában évente egy-három őzgidát hoznak világra, hét hónapos vemhesség után, május vagy június körül.
Az őzgidák könnyen felismerhetők vörösesbarna bundájukról és fehér foltjaikról, amelyek segítenek álcázni magukat az erdőben, és megvédik őket a ragadozóktól.
Az emberi anyákhoz hasonlóan az őzgidák is mindent megtesznek, hogy megvédjék kicsinyeiket.
Ez a védőösztön nyilvánvaló volt, amikor az őzike a síró kicsinyéhez közeledett.
Gyönyörű nap volt, tökéletes arra, hogy a baba édesanyja a tornácon töltsön el egy kis időt gyermekével, a természet nyugalmában.
A szarvasok növényevők, étrendjük különböző növényi táplálékokból áll, amelyek megemésztésére gyomruk jól felszerelt.
Érdekes, hogy ez az őz nappal merészkedett ki, ami szokatlan, mivel a szarvasok elsősorban éjszakai, vagy más néven krepuszkuláris állatok, ami azt jelenti, hogy hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak.
Az őzgidák mozgékonyságukról ismertek, akár 30 mérföld per órával is képesek futni, és jelentős távolságokat megugrani, hogy elmeneküljenek a ragadozók elől.
Az emberi anya védelmező természete félelmetes, és ebben az esetben az őzike tiszteletteljes távolságot tartott.
Talán az őz kezdetben azt hitte, hogy az emberbaba egyedül van, de amikor észrevette az anyát, megállt, hogy felmérje a helyzetet.
Egy néző csodálatát fejezte ki, mondván,
“Ez a szarvas félelmetes. Nézd meg őt teljes dicsőségében, ahogy a hosszú lábával a baba felé siet!!! És aztán csak nézi, hogy a baba jól van-e. Csodálatos!”
Az anya megnyugtatta az őzgidát, hogy a babája jól van, és még a gyermekének is mesélt a gondoskodó őzgidáról, aki eljött, hogy megnézze őket.
A baba sírásának oka továbbra is rejtély.
Lehetett az éhség, az alvás, a kényelmetlenség, vagy valami egészen más.
Egyes feltételezések szerint a csecsemő sírása egy őzike sírására hasonlíthatott, ami megmagyarázhatja, hogy az őzike miért vonzódott a hanghoz.
Ez az eset tovább gyarapítja azon lenyűgöző példák sorát, amikor az állatok reagálnak az emberi gyermekekre, ami a gondoskodás és az ártatlanság lehetséges egyetemes nyelvére utal.
Szívmelengető látvány volt látni, ahogy az őzike gyorsan reagált a baba sírására.
Az ilyen pillanatok értékesek, és kétségtelenül maradandó benyomást hagynak maguk után, ahogy valószínűleg ez a baba anyjára is igaz volt.
Nem csak ez, hanem az internet figyelmét is felkeltette, a felvétel több mint 24 millió megtekintést ért el.
Nyomja meg a lejátszást az alábbi videón, hogy saját szemével is láthassa az őz édes reakcióját a síró babára!
Kérjük MEGOSZTÁS ezt barátaiddal és családoddal.