Az anyukák mindent megtesznek, hogy biztonságban tartsák a kicsiket. Ez igaz ránk, emberekre és állatokra egyaránt. Az állatmamák mindenáron biztonságban akarják tudni kicsinyeiket.
Ez az ösztön nagyon fontos a túléléshez.
A kicsinyeink nem lennének túl jól, ha az anyukák nem gondoskodnának róluk!
Mivel oly sokan tudunk kapcsolódni ehhez a fajta feltétel nélküli szeretethez, megmelengeti a szívünket, amikor látjuk, hogy ez a valóságban is megvalósul. Egy kis kutyamama története megmutatja, hogy egy anya milyen messzire képes elmenni, hogy a gyerekeivel lehessen.
Karlee egy kutyamentő önkéntes, aki egy csapat kölyökkutya felkutatásán dolgozik, akikről hallott.
A dél-koreai Jeju szigetén Karlee egy alom kölyökkutyáról kapott hírt, akik egy fahalom alatt rejtőztek.
Amikor a helyiek rájöttek, hogy a fahulladékot el akarják vinni és le fogják bontani, a helyzet sürgőssé vált. Mivel a terület olyan nagy volt, egy csapatra lett volna szükség, hogy időben megtalálják a kölyköket.
Az építkezés helyszínére érkezve a csapat csapdákat helyezett el élelemmel és vízzel.
A cél az volt, hogy a kölyköket elkapják, és biztosítsák, hogy biztonságban és biztonságban legyenek. Étel és víz segítségével, olyan dolgok segítségével, amelyekből a kóbor kutyák nem sokat kapnak, Karlee végül ki tudta őket csábítani a hatalmas fahalomból és a gondjaikra bízta őket. Minden nap eljött az ebédszünetben és munka után, hogy megnézze, sikerül-e elkapniuk a kölyköket.
Három-négy nap után végre előbújtak a kicsik!
Eleinte nagyon ijedősek voltak, de sikerült biztonságba csalogatni őket. Még a “küldetés” első részének teljesítése után is volt még tennivalója a csapatnak.
Az ilyen korú kölykök nem éltek egyedül.
Az anyjuk valahol a környéken volt, és a csapatnak fogalma sem volt, hogyan találják meg. A kölykök lokalizáltak, de egy anyakutya bárhol lehet.
A napi élelem- vagy forráskeresés során ki tudja, milyen messze kóborolt a mama kutya? A csapat minden nap megnézte, hogy megtalálják-e a helyszínen lézengő anyakutyát. Végül, napokig tartó keresés után először látták meg.
Annak ellenére, hogy először látták, az anyakutya megmentése csak lassan haladt előre.
Mint sok utcai kóbor kutya, a mama is rendkívül ideges volt, és nem akart ember közelébe menni.
Hiába csábították jutalomfalattal és étellel, nem volt hajlandó a közelébe menni.
A mama nem volt hajlandó. A helyzet vészes volt, és mivel a sziget olyan távoli volt, nem volt mód arra, hogy hagyományos módon csapdába ejtsék.
Végül az egyetlen dologgal próbálkoztak, ami maradt.
Semmi, se étel, se menedék, se ketrec, nem működött. Az egyetlen ütőkártya, amivel rendelkeztek, a kiskutyák voltak. Egy zseniális ötletük támadt, és úgy döntöttek, hogy a kiskutyákat csalinak használják.
A kiskutyákat egy teherautó hátuljára tették, és elindultak Karlee háza felé.
A mama kutya a teherautót üldözte az egész 10 perces út alatt!
A mama kutya egész úton Karlee házáig üldözte a teherautót, végig szemmel tartva azt. Ezután eltartott néhány hétig, mire a mama elég nyugodtnak érezte magát ahhoz, hogy bemenjen a házba. De amint megtette, onnantól kezdve minden rendben volt.
Nézze meg a mentésről készült videót alább!
Kérjük, ossza meg ezt a videót barátaival és családjával.