A kutyák örökbefogadása egy szívmelengető utazás, amelyre sok állatbarát vállalkozik.
Arról van szó, hogy megnyitod otthonodat egy menhelyről származó hajléktalan kutya előtt, és olyan szeretetet, törődést és figyelmet biztosítasz nekik, mintha a sajátjaid lennének.
Ezt az utat választotta Julie Harrison-Harney, aki úgy döntött, hogy Chips Ahoy-t, egy menhelyi kutyát nevelőszülőkhöz ad, azzal a szándékkal, hogy addig gondoskodik róla, amíg nem talál végleges otthont.
Amikor Chips Ahoy először érkezett meg Julie és férje, Brendan otthonába, a lány ideges volt.
“A kutyaágy alá bújt. Nem tudott megnyugodni” – mesélte Julie a The Dodónak.
Ez a félénk kutya mindig ideges volt, még az olyan finomságoktól is visszariadt, mint a mogyoróvaj.
Julie így írta le a kezdeti napokat: “Nem evett semmit. Nem engedte, hogy a közelébe menjünk anélkül, hogy ne hátrált volna vissza, vagy ne próbált volna másik helyet keresni, ahová elbújhat.”
Chips Ahoy félelmének oka a számos változás volt, amit az életében átélt, és ami miatt szinte mindentől félt.
De Julie és Brendan türelmesek voltak.
Megértették, hogy a Chips Ahoy iránti bizalom kiépítése időbe telik. Megadták neki a szükséges törődést és figyelmet, ügyelve arra, hogy ne terheljék túlságosan.
Brendan megközelítése egyszerű, mégis hatékony volt. Leült Chips Ahoy mellé, és gyengéden simogatta akár 40 percig is.
Ez a következetes, gyengéd jelenlét segített Chips Ahoy-nak abban, hogy Brendant a védelmezőjének tekintse.
Mindenhová követni kezdte, még a fürdőszobába is, és órákig ült a lábánál.
Végül Chips Ahoy kezdte leküzdeni kezdeti kihívásait, és nevelőszülei úgy érezték, hogy készen áll az örök otthonra.
Izgatottak voltak, mégis elszomorodtak, amikor megtudták, hogy valaki örökbe akarja fogadni őt.
Keserédes pillanat volt, amikor arra készültek, hogy elbúcsúznak, és izgatottan várták Chips új fejezetét.
Azonban alig két nappal az örökbefogadás után Chips Ahoy-t visszavitték.
Az új gazdi “túl sok munkának” nevezte Brendan és Julie habozás nélkül visszafogadták, tudván, hogy csak több időre van szüksége, hogy beilleszkedjen.
Visszatérve a gondozásukba, Chips Ahoy egyre jobban kezdett pihenni, sőt, napközben még szundikálni is kezdett, amit korábban nem tett.
Ahogy telt az idő, Chips Ahoy személyisége kivirult. Felfedezte, hogy szeret más kutyákkal játszani, és elkezdett bízni Julie-ban éppúgy, mint Brendanban, és játékosan ellopta a zoknijait.
Julie egyáltalán nem bánta, túlságosan örült, hogy Chips Ahoy végre jól érzi magát.
“Chips Ahoyban most már teljesen más energia és kedvesség van” – osztotta meg Julie, aki örömmel látta, hogy a félős, félénk kutyából olyan kutyává változott, aki boldogan felugrik a kanapéra, hogy mellette maradjon.
Ez az utazás Brendant és Julie-t egy szívmelengető felismeréshez vezette: nem tudtak újra megválni a Chips Ahoy-tól.
“A Chips Ahoy a miénk. Ő a mi kutyánk, és örökbe akarjuk fogadni, és a mi otthonunkat akarjuk neki adni” – fejezte ki Julie.
Humorosan úgy emlegette magát, mint egy büszke “nevelőszülői kudarc”, aki örül, hogy kudarcot vallhat, ha ez azt jelenti, hogy megtarthatja Chips Ahoy-t.
Történetük megmutatja, hogy a türelem, a szeretet és a megértés ereje mennyire megváltoztatja az egykor rettegő menhelyi kutyák életét.
Az egykor félénk és visszahúzódó Chips Ahoy örök otthont talált, ahol igazán megértették és szerették. Ez egy gyönyörű emlékeztető arra, hogy milyen hatással lehetünk a rászoruló állatok életére.
Nézze meg Chips Ahoy teljes történetét az alábbi videóban!
Kérjük, MEGOSZTÁS ezt barátaiddal és családoddal.