Ahogy Khemjira futotta a maratont, választás elé állították: vagy felveszi az útjában lévő kiskutyát, vagy nem áll meg, hogy ne veszítsen sebességet. Meg kellett határoznia az elsőbbséget, de ezt elég világosan tudta, hiszen már gyermekkora óta értékeket neveltek belé amelyek jól szolgálják majd egy ilyen alkalommal.

A thaiföldi Bangkokból származó Khemjira Klongsanun nemcsak arról ismert, hogy kiváló maratoni futó, hanem emberi tulajdonságairól is. Ezt egy helyi maratonon is bebizonyította. Miután lefutott 7 mérföldet, és útközben egy kiskutya kért egy kis segítséget mindenkitől, aki arra járt.

Pedig az lett volna a logikus, ha folytatja a futást a végéig, és visszatérve megnézi, hogy ott van-e még a kiskutya. Mindenki megdöbbentek, amikor látták, hogy a nő megáll, felkapja a kiskutyát, és átöleli.

A kiskutya az út közepén állt, és bámult rá, nem tudott ellenállni. Így hát.. következő lépése nem egészen az volt, amire mindenki számított. Mindazonáltal kiváló leckét hagyott hátra az emberségből és inspirációs forrást a maratonfutók következő generációi számára.

Nemcsak megállt, hogy magához vegye a kiskutyát, hanem addig futott vele, amíg be nem fejezte a verseny szervezői által előírt távot. Az elégedett arcán nagyon látszott, hogy azt teszi, amit a legjobban szeret, és segít egy rászoruló lényen.

Amint a kisfiú a sportolónővel volt, messze volt minden olyan veszélytől, amely törékeny létét veszélyeztethette volna. Nem is kerülhetett volna jobb kezekbe, mint Khemjira Klongsanuné. Attól a naptól kezdve élete teljesen megváltozott.

A legtöbben úgy gondolták, hogy Khemjira talán még aznap örökbe adta a kiskutyát az éljenző tömeg egyik tagjának, de nem így történt, megtartotta őt.

A kutya kényelmesen a karjában maradt, amíg az egész verseny véget nem ért. Azt lehet mondani, hogy a verseny végén mindketten nyertek, még akkor is, ha nyilvánvaló okokból nem ők értek elsőként célba, de együtt haladtak át a célvonalon.

A verseny végén Khemjira magához vette a kiskutyát, és elnevezte Nong Chomnak, aki később családtaggá vált. Nong Chom a legcsekélyebb probléma nélkül találkozott a többi kutyával, és azonnal kapcsolatba kerültek.

Nong Chom mindenki barátja otthon, beleértve a a többiek nem bánják, hogy adnak neki az ételükből, amikor kedve támad enni.

Nem lehet tudni, hogy Khemjira mennyi időt veszített a maratonon. De a úgy tűnik, nem sokat törődik vele, ahhoz képest, hogy az élete gazdagabb lett azzal az élménnyel, hogy megmentette most már szerethető barátjátnong Chom.

Általában a házban bárhol szundikál, de a méretének megfelelő kényelmes ágyat kedveli. Visszanyeri energiáját, hogy aztán részt vegyen a testvéreivel való játékban.

Nong Chomot nem is lehetne jobban gondozni és kísérni. Nem kétséges egy olyan befejezés, amely egészen másképp végződött volna, ha nem segít neki kedvenc maratonfutója.