Fantáziáltál már arról, hogy otthagyod a 9-től 5-ig tartó munkát, hogy egy görög sziget napfényben fürdőző dicsőségében sütkérezz, macskafélékkel körülvéve?
Akár hiszed, akár nem, ez nem csak egy álom – ez egy valódi munka!
Az idilli görög szigeten, Sysos szigetén található God’s Little People Cat Sanctuary (Isten kis emberei macskamenhely) nagy port kavart a közösségi médiában, amikor bejelentették, hogy 55 megmentett macskájuknak keresnek elkötelezett gondozót.
Ha valaha is betetted a lábad Görögországba, akkor tisztában vagy vele, hogy az országban kóbor macskákról van szó.
Tehát nem csak a meglévő 55 macskás lakosról gondoskodnál, hanem minden egyes nap bővíthetnéd a szőrös családodat is.
Maga a menhely egy darabka mennyország, egy “félreeső természetvédelmi területen” fekszik, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a sziget szinte bármely szegletéből.
Mielőtt azt gondolnátok, hogy ez valami jól kidolgozott tréfa, az álláshirdetés egyértelművé tette: “Ez valódi és NEM vicc”
Joan Bowell, a szentély mögött álló művésznőnek kétségbeesetten szüksége volt egy kis szünetre.
Olyan érett embert keresett, aki valóban szenvedélyesen szereti a macskákat, és képes egy nagy csoportot irányítani.
Bónusz pont, ha “macskasuttogó” vagy
A reakció enyhén szólva is elsöprő volt.
Bowell elképesztő, 35 ezer jelentkezést kapott, és végül Jeffyne Telson amerikai állatbarátot választotta ki a menhely téli gondozójának.
A kaliforniai illetőségű Telson általában Oregonban tölti a teleket, és saját házi mentőszervezetét, a RESQCATS-ot vezeti.
Telson nemrég a Facebookon osztotta meg váratlan görögországi utazását.
Érdekesség, hogy majdnem nem is jelentkezett az állásra.
Társa, Mitch bátorítása ellenére törölte a jelentkezési e-mailt.
“Soha nem képzeltem el, hogy jelentkezem, pedig mindig is arról álmodtam, hogy visszamegyek a szigetekre, hogy segítsek a görög macskákon.
A munka miatt több hónapig távol kellett volna lennem Mitch-től és az összes állatomtól” – osztotta meg a nő.
Mitch azonban a sziklája volt.
Azt mondta neki: “…ez a munka a te nevedre van írva! Ez egy lehetőség, hogy megéld az álmaidat…”
Telson megszívlelte a tanácsát, és megkereste Bowellt, részletezve a macskamentésben szerzett 21 éves tapasztalatát.
Bowell le volt nyűgözve, egészen Santa Barbaráig repült, hogy találkozzon vele, és felajánlja neki az állást.
Telson elfogadta, de egy feltétellel: “Extázisban elfogadtam egy feltétellel: a felajánlott fizetést vissza kellett adományoznom a macskáknak.
Értsék meg, nem a kilátás és a lehetőség miatt akartam az állást, hogy ingyen élhessek egy görög szigeten; csak segíteni akartam a macskákon és megélni az álmomat”
Nem sokkal később a kis szigeten találta magát, amely 22 000 embernek és 13 000 kóbor macskának ad otthont.
Az élmény átformáló volt.
Telsonnak alkalmazkodnia kellett a kültéri macskák gondozásához, ami eltért a szervezet kizárólag benti macskák gondozására vonatkozó politikájától.
Élvezettel figyelte, ahogy a macskák a napfényben hancúroznak és pillangókat kergetnek a menhely biztonságos keretein belül.
Bowell mellett egy különleges projektet is kezdeményezett, amelynek középpontjában a legkiszolgáltatottabb macskák megmentése állt egy görög ortodox templom melletti kolóniából.
Az érzelmi áldozat tagadhatatlan volt.
“Hogyan tudnék segíteni ezen a sok macskán? Hogyan válasszam ki, melyiket mentsem meg és melyiket hagyjam hátra?”
Telson elgondolkodott. De megtalálta az egyensúlyt, és arra összpontosított, hogy egyszerre csak egy-egy macskával változtasson.
Most, hogy hazatért, Telson elgondolkodik életét megváltoztató élményein, és mindenkit arra buzdít, hogy a maga módján tegyen valamit.
“Mindannyiunknak megvan a lehetősége, hogy változtassunk… és valamit tenni jobb, mint nem tenni semmit” – mondja.
Kérjük, MEGOSZTÁS ezt barátaiddal és családoddal.